Előjáték Szomjan halt majdnem kitikkadt lelkem, Fájt, s korgott, hangos, szenvtelen. Csak egy némának látszó, poros könyv a polcomon, Súgta: Szeress, többé nem szomjazol! Áldom, áldom, áldom, ki megáldott. Áldom, áldom, áldom, ki megáldott. A könyv lapjai csapkodtak a kerti asztalon, Mint pórul járt galamb, pesti aszfalton. Valami végtelen fájdalom szelíden felemelt, Egy könnycsepp rá, magától felelt. Áldom, áldom, áldom, ki megáldott. Áldom, áldom, áldom, ki megáldott. Közjáték Egy forró nap hűsölni „Egy Házba" betértem, A padra rogytam, s a könyv megint előttem. Nehéz tömjénillat, és oldó nyugalom, Lassan menni kéne, de innen hova, hova, mondd?ạ̉gẖny̱ fy̱ wsṭ ạlạlạ̉m Canım Rab'bi Yüceltir Ubi caritas Veniţi şi nu vă temeţi Оо Кудайым ạlrb qd mlk lbs ạljlạl دینگه خودای بیلِن yạ ạ̉kẖwty ywm ạlḥsạb Дүнја белə гала билмəз, инсанлар чох залым олуб Sende Kalmak İsterim
Song not available - connect to internet to try again?