Nézd csak az árnyak megnyúlnak, lassan az est leszáll,
és egyre távolabb kerül innen
ez a nap, mely mégis vég nélkül hirdeti azt,
hogy örök, hogy soha nem lehet vége;
mert egy új élet született köztünk már,
s ezután tudjuk soha, soha meg nem áll.

  Maradj velünk, nézd, a nap is lemegy már,
  maradj velünk még, Urunk az est leszáll.
  Maradj velünk, nézd, a nap is lemegy már,
  ha Te velünk élsz, az éj nem borul ránk.

Az élet csakis Tőled jön, olyan, mint a hullám.
A szél fújja meszszire egész addig,
amíg minden szívhez eljut a szereteted,
mint a hullám, mindig új élet
úgy, mint a tűz, mely csak éget, amerre jár
és lángra lobban tőle az egész világ.

  Maradj velünk, nézd, a nap is lemegy már,
  maradj velünk még, Urunk az est leszáll.
  Maradj velünk, nézd, a nap is lemegy már,
  ha Te velünk élsz, az éj nem borul ránk.

Előttünk itt az emberiség, harcol, szenved, remél,
úgy, mint a szomjas föld, mely az égtől
egyre csak vizet kér; de felhő nincs az égen,
ő mégis érzi, hogy életet adhat.
Te vagy az élő és tiszta vizű forrás,
ha Te vagy köztünk, életre kél a pusztaság.

  Maradj velünk, nézd, a nap is lemegy már,
  maradj velünk még, Urunk az est leszáll.
  Maradj velünk, nézd, a nap is lemegy már,
  ha Te velünk élsz, az éj nem borul ránk.

  Maradj velünk, nézd, a nap is lemegy már,
  maradj velünk még, Urunk az est leszáll.
  Maradj velünk, nézd, a nap is lemegy már,
  ha Te velünk élsz, az éj nem borul ránk.