kiégett tarló, semmi más.
Eső nem hullott régen, felhő sem volt az égen,
mindent tönkretett a szárazság.
felhők gyűltek az ég alján.
Eső illatát éreztem, és imádkoztam csendben:
„Uram, áldásod áraszd ránk!"
szomjas a nagy világ,
és annyi száraz év után
most élő vízre vár!
a népek, törzsek, nemzetek.
Eltűnik majd a sötétség, megszűnik minden kétség,
Istenhez jönnek az emberek!