Nincs néha értéke és fáj az élet, értelmetlenségbe hull mind a szó. A város szürke ködbe vész, esik egyre és a szív megfullad bent, minden sötét. Nincs igazság, mindenütt csak tagadás. Nincs cél és harcolni sincs már miért. Egymagában fél a szív, beteg küszködés a lét, mély kút az éj, és nincsen kiút. De itt az éjszakában távolabbra látok, a csillagok ragyognak, túl a láthatón. a Te hallgatásod Rólad mindent elbeszél, ha nincs is szólni hangom, lelkem rád talál. Van még talán bennem pár gyönge szó, morzsányi fény, gondolat, bíztató, hisz megtanultam látni már hogy ott vagy, túl az árnyakon hol nélküled félelem zúzna szét. De itt az éjszakában távolabbra látok, a csillagok ragyognak, túl a láthatón. a Te hallgatásod Rólad mindent elbeszél, ha nincs is szólni hangom, lelkem rád talál. Túl minden éjen, túl a láthatatlanon az erő, mely mindent éltet, szabaddá tesz, szerteárad bennem. Túl minden éjen, túl a láthatatlanon, az erő, mely mindent éltet, megszilárdít, helyre állít, engem. ..........................., melléd állít.Láska večná, čistá НУЖДАЯ СЕ ОТ ТЕБ ʿly̱ ṣlyb ạljljtẖẗ qd fạḍt ạldmạʾ Kriste, svoju si na skale Sevgilim binlerce Свято Твое Имя Môj Bože, opäť svetlo vidím a tmavá noc už odchádza, zas svieži a čerstvý sa cítim, však aj povinnosť prichádza; vstal som, lebo sen sa skončil a ja som sa rána dožil Můj Pán a já mn ạ̉nạ yạrb ltdẖkrny̱ Kalıcı Görkem
Song not available - connect to internet to try again?